"Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a szerelmet, a másikba az egész mindenséget tennénk, a szerelem úgy lenyomná a világot, mint ahogy a vihar elsöpri a szalmaszálat."
(Eötvös József)
Talán ez az idézet jellemzi legjobban a mi szerelmünket ennek a blognak pedig egyetlen célja van, hogy megörökítse a kisfiamnak mi mindent tettünk meg az édesapjával a boldogságért, hogy ő is elhiggye igenis mindenkinek van egy másik fele, aki akkor is tud hiányozni ha veled van. Ez a történet az igazi reality...itt Budapesten, 2012-ben.
Nem gondolom, hogy mindent tudok a szerelemről. De azt tudom, hogy az elmúlt néhány évben rengeteg dolgot éltem meg/át/ és legfőképp túl...talán az én történetem segít másoknak, hogy kevesebb gyötrelem, fájdalom és könnycsepp vezessen a boldogsághoz.
IGEN! Charlie egyszer csak azt kérdezte az éjszaka kellős közepén, hogy mi van, ha most nem megyek be dolgozni egy hétig...Háááát, nekem azért meg kell kérdeznem holnap reggel a főnökömet, hogy ő mit gondol erről...
- De mégis miért? - vágtam rá hirtelen.
- Arra gondoltam,…
Vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor tényleg nincs szükség szavakra. Ez a pillanat ilyen volt. Amikor megláttuk egymást könnybe lábadt szemekkel simogattuk a másik arcát, kezét és aztán percekig néma csendben ölelkeztük.
Márai Sándor idézete tökéletesen passzol…