Egy igazi, égi csillag. Charlie ugyanis rajong mindenért, ami az égen ragyog, az összes bolygóért és a teljes Naprendszerért. Órákon át tudta mesélni, hogy ha egyszer felépül a háza, akkor a tetejére épít egy csillagvizsgálót és vesz méregdrága távcsöveket, hogy aztán onnan figyelhesse a világító égi pontokat. Nekem több sem kellett. Hetekig kutakodtam, hogy mit vegyek neki születésnapjára. A könyvektől el kezdve a legtudományosabb dolgokig szinte mindent találtam. A legviccesebb az volt, amikor rábukkantam egy olyan oldalra amin felparcellázták a Holdat és lehetett telket venni. Persze ez csak vicc, az én ajándékom viszont nem vicc. Valódi. Igazi. Egy csillag, ami az ő nevét viseli. A nyilas jegyében van, valahol az Australia Coronaris (valami ilyesmi a neve) közelében. Tudtam, hogy tökéletes ajándék és azt is tudtam, hogy nem számít jó ajándékra. Mindig azt mesélte, hogy gyerekként állandóan zoknit kapott, a felesége soha semmivel nem lepte meg, így ha akart vmit születésnapjára vagy karácsonyra, azt megvette magának.
Eljött a nagy nap. Nagyon hideg volt, de semmi sem tarthatott volna vissza, hogy aznap ne adjam neki oda az ajándékát. Egy óriási hóvihar sem tarthatott volna otthon. Az irodájába mentem, ahol pont akkor köszöntötte fel a titkárnője és a két üzlettársa. Aprócska jelképes ajándék volt, de nagyon örült neki. Tényleg olyan volt, mint aki nem tudja feldolgozni, hogy gondoltak rá és meglepit vettek neki. Aztán jöttem én :) örültem neki, hogy mindenki látja az én ajándékomat, mert nagyon büszke voltam rá. Tökéletesen elöttem van a pillanat, amikor kiemeli a hatalmas keretet a zacskóból és olvassa a nevét, a szöveget és nem érti...aztán előveszi a többi hivatalos iratot, egy csillagtérképet és még mindig nem hiszi.
- Most akkor ha jól értem van egy csillag, ami rólam van elnevezve?
- Igen. - mosolyogtam
- Nem hiszem el! És ez nem kamu? Ez egy létező csillag? - értetlenkedett még percekig.
- Igen! Ez egy létező csillag, ami a te nevedet viseli, mától hivatalosan.
- Ez hihetetlen! Köszönöm! Nagyon!
Mindenkinek megmutatta az irodában a tanúsítványt, mint egy kisgyerek körbejárt az ajándékkal, aztán végül elindultunk. Ott és akkor pedig én hatódtam meg nagyon.
- Még soha életemben nem kaptam ilyen szép ajándékot! Ez annyira én vagyok!
- Bizony! Mert én csak olyan ajándékot adok, ami szívből jön és szívhez szól.
A csillagom talált. A csillag pedig egész este ragyogott és mosolygott, úgy ahogy azt egy boldog születésnapon kell.
