Míg másoknak kedvenc közös étterme vagy szórakozóhelye van, nekünk már csak "kedvenc parkolóházunk". A szórakozóhelyet - ahol a party volt - nem csak bezárták, de le is bontották azóta. A parkolóház azonban emlékezetes pont az életünkben. Ha arra járunk szinte versengünk, hogy ki fog előbb belebökni a másik oldalába, hogy: Na mi volt itt? Emlékszel? Persze az egész szitu önmagában is felesleges hiszen mindketten pontosan tudjuk mi kezdődött ott el, csak mi néha nagyon nyálas szerelmesek tudunk lenni és bizony sok ilyen szirupos szituba belemegyünk. De nekünk ez így van rendben, mert a csöpögős élethelyzeteket senki sem látja rajtunk kívül, nekünk meg szükségünk van rá és kész.
Na de térjünk csak vissza a parkolóba, az autóba, ahol mi már nagyon jól éreztük magunkat. S bár ő egész életében csajozott és nekem sem ez volt az első randim mégis minden olyan gyerekesen kezdődött. A zenehallgatás, a beszélgetés, az ölelés, a csók meg minden, de feledhetetlen minden egyes pillanata. Az idő szó szerint elszállt azon az estén. Nem tudom, hányszor hallgattuk meg Zagar lemezét, de azt tudom, mi tényleg nem hittük el, hogy reggel hat óra van. Borzasztóan fájt mindkettőnknek a szembesülés az idő elmúltával. Nekem 8-ra a munkahelyemen kell lennem, neki meg 8-ra iskolába kell vinnie a gyerekeit. Szóval elbúcsúztunk, de utolsó pillanatban még bedobta, hogy ma este Miskolcra megy meló miatt és menjek vele. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy megyek.
A munka egész nap nehezen ment, de nem a kialvatlanság miatt, hanem az oda-vissza cikázó, fel-alá járkáló, szana-szét szórt gondolataimtól ment nehezen. Nem is végeztem délután 3-ra, amikoris indult Charlie Miskolcra. Szomorúan tudomásul vette, hogy nem tudok menni, úgyhogy maradt a telefon és az sms :)
A munkahelyen még bedobtam Borinak, hogy menjünk le este Miskolcra, ha másért nem, hát a születésnapomat megünnepelni, de hát igaza volt, hogy szombaton megyünk bulizni, most pénteken ezért ne autózzunk már el egy koncertre Miskolcig, amit nem is fogunk megnézni, csak dumálunk. (Nem árulhattam el Borinak, hogy Charlie és én összejöttünk, hiszen ezt még én magam sem gondoltam komolyan, ő meg pláne nem, aki csak a szexre gondolt...) Így igazi nőként munka után vásárlásba folytottam a bánatomat, hogy ma nem találkozunk és vettem két Mango felsőt. Az egyik még ma is meg van, mert sajnálom kidobni, pedig csak itthon veszem fel...A vásárlás után hazamentem és egy jó mozzarella salival és ásványvízzel vígasztaltam magam. Közben pedig msn konferenciában voltam Grétával és Borival. Na meg sms-eztem Charlie-val, aki borzasztó módon szenvedett már a fáradtságtól. A koncert szerencséjére egy sportcsarnokban volt, ahol volt egy masszázs ágy. Miután minden hivatalos papírt, gázsit, szerződést lerendezett oda feküdt le pihenni....és persze velem sms-ezni :)
