Sajnos kimaradt néhány hét, merthogy időközben megszületett a kisfiúnk :) Őt hívjuk Tökmagnak, mivel a terhesség alatt mi is így szólítottuk, sőt sokszor még ma is, hiszen ő a legkisebb :)
Szóval az elmúlt néhány hétben egy eddig teljesen ismeretlen ösvényen kezdtem el lavírozni, aminek minden pillanata egy csoda - még a nehézségek ellenére is - és persze nem tudok elégszer hálát adni a sorsnak, hogy ilyen Szerelmem és mostohagyerekeim vannak!!! Minden pillanatban azt lesik hogyan segíthetnek nekem! Van, hogy ketten ugranak a csöppséget ringatni, csak, hogy én végre lezuhanyozhassak :) Na, de ez a jelen, ugorjunk csak vissza 2007 nyarára. Egészen pontosan a Hegyalja Fesztiválra, ahol az alkohol bátorító hatásának köszönhetően, egy életre megpecsételődött a sorsunk!
Már előre megbeszéltük, hogy ott találkozunk. A Bloodhound Gang-gel forgattam, Bori - barátosném és kolleganőm - egyben meg valami fesztiválos témát forgatott, de arra már nem emlékszem pontosan. Charlie pedig szintén melózott, úgyhogy nem volt túl bonyolult összehangolni, hogy hogyan fussunk össze. Miután mindenki végzett a saját munkájával, a VIP részen ott maradtunk iszogatni. Nem sokkal indulás előtt derült égből villámcsapásként jött az a mondat, amin nem sokat gondolkodott Charlie...mondhatnám úgyis, hogy őszintére itta magát és kiszaladt egy gondolat a száján:
- Te mégis mikor fekszel le velem? - kérdezte Charlie és mélyen a szemembe nézett mosolyogva.
- Te hülye vagy? Egyébként is indulnom kell, hagyjál már a hülyeségeiddel - majd zavartan elrohantam, annyira nem tudtam mit kezdeni a szituációval. Teljesen zavarba jöttem a nyíltságától...
De még nem értem ki a fesztivál területéről, már érkezett is az sms: "Rég tudod, hogy egyszer +kérdezem! Majd...Alkalom szüli a tolvajt ;)
Persze éreztem, hogy ezzel átléptünk egy határt és tagadhatatlanul imponált az egész, de valahogy nagyon nem értettem. Most miért akarja felrúgni ezt a barátságot? Egy szex-szel csak mindent elrontanánk... Önző módon csak arra tudtam koncentrálni, hogy nekem szükségem van a barátságára, mert soha senki nem értett meg úgy, mint ő... Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ne vele beszéljem meg a problémáimat, hogy este ne neki meséljem el milyen napom volt...stb. De végül hálistennek úgy csinált ő is és én is mintha ez az este nem is történt volna meg. Egyszerűen nem beszéltünk róla másnap. Folytatódott minden, mintha mi sem történt volna. Egészen addig a forró, nyári estéig...
