A reptértől hazáig hallgattam, hogy mennyire hiányoztam. Szinte szóhoz sem jutottam annyit beszélt Charlie és persze a meghatottság is belém fojtotta a szót. Aztán a lakásomba sem mehettem be csakúgy. Kinyitotta a zárat és utána felvezette, hogy akkor most érezzem magam újra otthon a saját lakásomban:)
Bementem és könnyekig hatódtam a felvezetésen. Egy óriási pálma várt a nappali közepén, ami a mi szerelmünk pálmája vagy ahogy Kate Hudson mondta a cserepes kóróra: "szerelmünk páfránya" :)
Sajnos a három pálmából csak egy élte túl az elmúlt évek botrányait és fájdalmait. Valahogy mindig akkor halt el egy fa, amikor a legnagyobb fájdalmakat éltük át. De az utolsó él és virul, sőt már egy aprócska kis pálma is növekedésnek indult a tövében. Aztán kaptam egy szerelmi Oscar díjat. Csakúgy. Mert ennyire szeretem.
...ezt a perselyt pedig azért, mert így érezte magát Charlie nélkülem. Szerelmesen, részegen, bandzsi szemekkel... :D
El lettem halmozva minden földi jóval, de én sem tértem haza üres kézzel a messzi Kanadából. Hoztam neki egy angyalka érmét. Olyan sokat van úton, muszáj hogy egy angyal, mindig, minden körülmények között vigyázzon rá... :) Ha nagyon nehezen is, de túléltük ezt a hetet és azóta is csak egyetlen egy alkalommal töltöttünk külön egy hetet...ő benyugtatózva, mozgásképtelenül fekve a saját házában, én meg otthon zokogva, altatókkal...
