Az az egy hét Ibizán a mai napig meghatározó az életünkben. Mindig visszavágyunk, de nem feltétlen úgy kell ezt érteni, hogy Ibizára, hanem arra a felszabadult érzésre, a szeretetre, a szerelem erejére és arra, amit ott, akkor éreztünk. Nekünk Ibiza lett a tökéletes feltöltődés....Tökéletesen emlékszünk a nyaralás minden egyes napjára, egymás mosolyára és az önfeledt boldogságra. Nem beszéltünk arról, hogy mi lesz ha hazamegyünk vagy arról hogy hogyan tovább. Egyikőnk sem akart az otthoni problémákkal szembesülni. Sokkal egyszerűbb volt egy hétre elmenekülni és a szívünk mélyén reménykedni, hogy sikerül egy hét alatt elég erőt gyűjtenünk a ránk váró feladatokhoz. Nem is sejtve, hogy a hazatérés mennyi váratlan fordulatot rejt.
Az utolsó este mindent megittunk a hotel melletti bárban, ami "A-val" kezdődik, így egyetlen alkohol sem maradhatott ki az itallapról :) A terv az volt, hogy nem alszunk, hanem hajnalban pakolunk és 5-kor indulunk a reptérre. Nos, ebből annyi lett, hogy az én Szerelmem miután meglátta a hálóban az ágyat, azonnal kidőlt. Én pedig ott álltam egy bomba robbantott hotel szoba közepén, hulla részegen... Levetkőztettem az alvó két méteres, közel 100 kilós Szerelmemet, majd neki álltam összepakolni. A vége az lett, hogy én tényleg nem aludtam semmit :)
Jól megemelkedett vér-alkohol szinttel távoztunk és könnybe lábadt szemekkel. Az alváshiány, a pia és a szomorúság teljesen elnémított minket. A repülőn végül én is jutottam némi alváshoz, de nem a legfittebb formámban ébredtem Bécsben. Egy gyors reggeli után megkerestük az autónkat és elindultunk haza...egy apró kitérővel :) Mert hogy először a siófoki Coke Club-ra mentünk, ahol már vártak minket a barátok. Egész este csak élménybeszámoltunk és szinte egy másodpercre sem engedtük el egymást. Nagyon gyorsan megszoktuk, hogy non-stop együtt vagyunk. Tényleg úgy passzolunk, mint két puzzle darab!
Végül hajnalban hazaértünk és szinte ruhástól dőltünk be az ágyba. Reggeli után pedig azonnal összeraktuk a gyerekek ajándékát és Charlie rohant is hozzájuk. S bár elmondhatatlanul jól éreztük magunkat, azért Charlie szenvedett rendesen a hiányuktól. Ráadásul a gyerekek csak annyit tudtak, hogy apa és anya nagyon rosszban vannak és mivel apa nem volt túl jól az elmúlt napokban, ezért most elutazott Spanyolországba. Persze az anyjuk kihasználta a távollétünket és azért biztos, ami biztos már el kezdte tömni a gyerekek fejét a hülyeségekkel, hogy: "én elraboltam tőlük az apjukat"...stb. Nem véletlen, hogy egyik este a legnagyobb gyerek már meg is kérdezte a telefonban, hogy miért velem van Spanyolországban...Vártuk már, hogy mikor kezdi el manipulálni az anyjuk a gyerekeket, úgyhogy felkészültünk rá. Teljesen őszintén megmondta neki Charlie, hogy mert nagyon szeret engem és majd otthon mindent megbeszélnek. Ha kellett akár 20 percig is beszélt velük telefonon és egyetlen este sem felejtette el őket felhívni vacsora után. Borzasztó nehéz volt neki, hogy ne sírja el magát, miután letette a telefont.
Mindennek tudatában egy pillanatig sem nehezítettem neki a búcsút, hanem inkább sürgettem, hogy menjen már. Addig én is nyugiban kimosok, kivasalok, felhívom a kollégáimat, hogy mi a szitu, úgyhogy én miattam ne aggódjon :)
Viszonylag gyorsan el is múlt a hétvége és már izgatottan vártam a hétfő délutánt. Egyrészt, hogy mesélhessek a csodás utazásomról a barátnőimnek, másrészt hogy újra lássam a Szerelmemet. De végül csalódnom kellett...vagyis ez talán nem a megfelelő szó arra a helyzetre, de a lényeg, hogy a legnagyobb gyerekét teljesen megpróbálta az anyja Charlie ellen fordítani és nem tudott eljönni. Hívott telefonon kétségbeesve, hogy most muszáj a gyerek mellett maradnia, mert komoly agymosáson ment keresztül.
Sajnos a mi elutazásunkkal kapcsolatban a banya azzal tömte tele a fejét, hogy "apa a pénzét másra költi és nem rátok, látod kisfiam nem téged visz nyaralni..." Ez persze azért is volt nagyon rossz irány, hiszen Charlie az elutazás előtt őszintén megmondta a gyermeknek, hogy ők most rosszban vannak anyával, nagyon nincs jól és elutazik, mert át kell gondolnia nagyon sok dolgot. Anyuka tényleg nagyon rafináltan körbe hízelegte a legnagyobb fiút. Mi pedig nem az anyja ellen akartuk fordítani, hanem szépen megmagyarázni neki a történteket. Akkor is és most is abban hittünk/hiszünk, hogy a gyerek nem hülye! Előbb-vagy utóbb a gyerekek rájönnek, hogy melyik szülő hazudik. Ők csak kis emberek, nem hülyék!!! Gondolkodó kicsi emberpalánták, akik pontosan érzékelnek mindent abból, ami körülöttük történik, viszont még könnyen becsaphatók és befolyásolhatók...ezt pedig a rossz szülők ki is használják...sajnos :(
Peti valóban rengeteg hamis információt kapott a héten, de Charlie nem azzal akarta lerohanni, hogy ez mind hazugság, hiszen azzal csak még jobban felkavarjuk. Jó apaként azt tartotta a legfontosabbnak, hogy szeretetéről biztosítsa a gyermeket és arról, hogy bármi is történik az életben, ő mindig nagyon szeretni fogja, ezen pedig senki és semmi nem változtathat. Nem volt egyszerű menet ez senkinek...
Talán pont ezért is izgultam nagyon, mégis hogyan közöljem Charlie-val "A HÍRT"! Nem is történhetett volna ez másképp. Velünk mindig minden egyszerre és a legrosszabbkor történik...
Nem gondoltam bele, hogy mik lehetnek a következmények, nem is igazán fogtam fel a súlyát, de már zavart, hogy mégis mi a szitu. Annyira nem hittem, hogy ennek bármi jelentősége lehet, hogy mindössze a munkahelyemről szaladtam ki egy közeli patikába...és vettem egy terhességi tesztet. Majd a munkahelyi wc-ben meg is csináltam gyorsan Gréta segítségével. Én még a kezemet szárítottam a mosdóban, amikor Gréta - hogy is mondjam - kiabálni kezdett, úgy halkan. A szárítót túl kellett üvöltenie, de a folyosón már senkinek nem kellett tudnia, hogy: Terhes vagyok!
