Nagyon régóta tervezem, hogy kiírom magamból az elmúlt néhány évet...egyrészt mert az én sztorim bármelyik szappanoperával felveszi a versenyt, sőt nagyképűség nélkül mondhatom, hogy egy megírt forgatókönyvben sincsenek olyan váratlan, izgalmas, sokszor mélyen elgondolkodtató szituációk, mint az én életemben. Másrészt borzasztóan irigy lettem, amikor a barátnőm megmutatta, hogy milyen blogot írt a terhességéről, a szülésről és persze kislánya fejlődéséről, aki most februárban már 7 hónapos lesz (ez a napló 2012 február közepén indult, akkor még privátban - a szerk. ) Harmadrészt pedig szeretném ha a kisfiam majd egyszer tökéletesen látná milyen nehéz utat tettünk és teszünk meg az apukájával a boldogságért és hogy valóban létezik a nagybetűs IGAZ szerelem, hogy valóban mindenkinek van egy másik fele, hogy a szerelem valóban nem más, mint egy lélek két testben....és hogy valaki akkor is tud hiányozni, ha veled van :) A kisfiúnk pedig egy ilyen szerelem gyümölcse...aki egy hónap múlva megszületésével egy újabb fejezetet nyit a mi történetünkben. Ebben a fejezetben pedig már sokkal kevesebb lesz a szenvedés, a sírás és a fájdalom.
