A születésnapomig :) Hogy ennek miért van nagy jelentősége, az hamarosan kiderül :D
Viszont még mielőtt bárkiben megjelenne a hatalmas pirosan villogó kérdőjel, hogy honnan is emlékezhetek mindenre ilyen pontosan, annak gyorsan elárulom, hogy az összes email-ünket és sms-ünket le- illetve elmentettem. Később ezekből a második évfordulónkra egy könyvet ajándékoztam Charlie-nak, amiben kinyomtatva benne volt az összes addigi sms üzenetünk és emailünk.
(képet muszáj volt elhomályosítani, mert különben egyértelműen kivehető mindkettőnk telefonszáma:))
A munkától a barátságon át a legintimebb szerelmes pillanatokig. Megható végigolvasni.
Hogy őszinte legyek most is előttem van a könyv. Biztos, ami biztos ellenőrzöm a memóriámat.
Az ominózus nyári éjszaka után hetekig nem beszéltünk a történtekről, de sokkal több érzelem volt minden beszélgetésben, levélben, üzenetben. Sokszor csak úgy simán beszúrtuk az sms végére, hogy: Imádlak! És tényleg így volt, de egyikőnk sem az elvakult szerelmi imádatra gondolt, vagy lehet, hogy egyáltalán nem gondoltunk semmire, vagy nem mertünk belegondolni...nem tudom. Mindegy.
A születésnapomig már csak egy fontos esemény volt, a Sziget. Nem tudtuk összehozni, hogy együtt menjünk ki a Szigetre, mert elmentek nyaralni Horvátországba (pontosabban csak elindultak, de az egyik gyereknek lejárt az útlevele, úgyhogy csak a Balatonig jutottak...), de mindennap beszéltünk. Esténként pedig, mint egy vérbeli tudósító a legapróbb részletekig beszámoltam a nagyszínpados fellépőkről és a Sziget főbb történéseiről. Ennél részletesebben nem emlékszem, de arra igen, hogy minden este megkérdezte, hogy kivel vagyok...és persze senki nem felelt meg neki. Még Borira is féltékeny volt. Nekem meg lelkiismeret furdalásom volt, hogy semmit sem mondok el Borinak. Olyan mintha nem bíznék benne, pedig nagyon bíztam benne!!! Csak egyszerűen féltem a monológoktól, hogy "nem szabad belebonyolódni"...stb. Nem tudtam mi a helyes, de azt tudtam és nagyon éreztem, hogy borzasztó nehéz egyedül megbírkózni ezzel a szituval, amiről akkor még azt sem tudtam meddig és hova fajul érzelmileg...
Szóval minden beszélgetést azzal zártunk, hogy vele kéne a Szigeten lennem, mert ő csakis így lenne elégedett. Nem mondom, hogy nem imponált a féltékenykedése, de akkor még tényleg nem tulajdonítottam ennek akkora jelentőséget, mert hát ugye ott volt a felesége....és tényleg nem hittem, hogy ebből bármi is lehetne...fel sem merült...
Miután hazajött a nyaralásból azonnal találkoztunk, aztán már nem is tudom hogy miért és hogyan, de elmentem vele haza. Mármint ő hozzá. Rendkívül abszurd módon, egész este dumáltunk: a felesége, Charlie meg én. Olyan sokáig ott voltam, hogy Charlie már nem akart haza engedni, így a gyerekeivel aludtam. Cukik voltak. (a gyerekek)
Reggel Basement Jaxx-re ébredtünk, a Good Luck című slágerre. Charlie ezzel ébresztett minket és egy nagyon finom rántottával. Nemsokkal utána már mentem is haza.
Charlie már nagyon messzire ment a célozgatással...volt, hogy kértem tőle valamit, ami a munkánkhoz kapcsolódott és arra egy ilyen sms válasz érkezett:
I want that (You know what I mean) then You got it ;)
Rengeteg szépet és jót kaptam. Nap, mint nap elhitette velem, hogy gyönyörű vagyok, imádnivaló és a legjobb társaság a világon...hát ki az a nő, akinek hónapokon keresztül udvarol egy pasi és végül ellen tud állni?!?!? Ráadásul a lelki társamról van szó...az én puzzle darabomról, aki tökéletesen passzol hozzám és akivel minden pillanat tökéletes...
