A hónap mondata, hogy: Megpróbáltalak levegőnek nézni, csak közben rájöttem, hogy nem tudok levegő nélkül élni.
Elkezdődött az igazi vívódás. Az ilyen kapcsolatoknak az a szakasza, ahol a legtöbb megszakad. Az ok pedig legtöbbször nem más, mint a türelmetlenség, a büszkeség vagy a gyávaság. A félelem a változástól. A megszokott dolgok kényelmessé tesznek minket és ebből nehéz kimozdítani egy napellenzős embert. Pedig a változás mindig valami újnak a kezdete...ráadásul ha valaki boldogtalanul él egy nő/férfi mellett, akkor mégis mi a fenét veszíthet?!?!? Ez a gondolat még úgyis felmerül néhányszor, úgyhogy nézzük mi minden történt áprilisban.
Rögtön elsején egy ilyen sms-re ébredtem:
Megdöglöm Érted!!!! Érted???
Hát lehet nem imádni azt az embert, aki ébredés után csipás szemmel azonnal ilyet ír nekem? Szinte az egész hónap a szerelmes vallomásokról szólt. Bár minden másodpercét átéltem, most évekkel később visszaolvasva is meg tudok hatódni egy-két üzenettől.
április 5 hajnali 1 óra 54 perckor - Bocsi nem akarlak felébreszteni ezért lábujjhegyen sms-ezek. De az a helyzet, hogy nagyon fontosat akarok mondani:
HIHETETLENÜL IMÁDLAK!!!
04.15. A jegyzeteim mellett megláttam az írásod, a kattokat meg a szívecskéket és teljesen elérzékenyültem. Simogatom a papírt ahova Te írtál! Katt ;)
04.19. Belőlem is süt a Nap :) Nagyon KEEPelem a COOLt mert én annyira LOVE téged!
04.21. Tudnod kell, hogy annyira ájlávjú hogy megvadulok!!!!!!!!
Persze én sem rejtegettem az érzéseim és ahányszor csak lehetett tudtára adtam, hogy én is odavagyok érte, meg vissza...és erre ő mindig úgy kontrázott, hogy: "én meg szana és szerte is vagyok, annyira szeretlek..."
Persze voltak nehéz pillanatok is, amikor szombat vagy péntek este külön utakra indultunk...de engem ezek az esték nem viseltek meg annyira, mint őt. Ez nagyon önzőnek tűnhet, pedig ez egyszerűen csak egy menekülés volt. Nem akartam szembenézni azzal, hogy nem engem választott. Nem akartam látni a gyávaságát, hogy csak a megszokás miatt a banyával megy a jogászbuliba. Nem akartam fájdalmat érezni, ezért inkább őt idegesítettem. Szépen felöltöztem, kicsi szolíd smink - ahogy ő szereti - aztán már löktem is az mms-t valami odaszúrós dumával. Olyanokat írtam csak mellé, hogy én már elindultam bulizni, Te? ;) Vagy olyat, hogy: Csak azért küldöm ezt a képet, hogy lásd kivel nem bulizol ma... Persze szánt szándékkal csináltam ezeket...mert fájt, hogy nem velem van és ezért az volt a bosszú, hogy neki legyen rosszabb? Nekem ott voltak a barátnőim, akik kommentár nélkül asszisztáltak az sms-ezéshez és abban a pillanatban, hogy csüggedni láttak, már hozták is az italomat vagy dumálni kezdtek velem. Neki viszont csak az egész estés színészkedés maradt. Már nemcsak azt kellett eljátszania, hogy boldog családi életet él, hanem azt is, hogy jól érzi magát a felesége mellett és tök jó a banyával szórakozni....Volt egy ominózus buli, amikor tényleg nagyon szenvedett. Ők a Creol-ban voltak, én meg két utcára onnan egy másik szórakozóhelyen. Ő a wc-be járt telefonálni és irdatlan mennyiségű alkohollal próbálta túlélni az estét. Aztán hajnalban még lefekvés előtt is írt egyet, hajnali 3 óra 43 perckor:
Én már itthon. Kegyetlenül szenvedtem és szenvedek. Féltelek, aggódok, kattogok, szétesek, fáj, pusztulok!!! Minden, ami jó volt ma este az csak a telefonok és az smsek voltak. Csak ami TE voltál!!! Ez tartott életben! Hihetetlen! Alig bírom....Imádlak!!! A karma nagyon ott van... ;)
Az ilyen üzenetek után pedig vagy zokogva bújtam bele a párnámba vagy rendeltem egy gin-tonikot...
